Annyiszor emlegettem már az eddigi bejegyzéseimben ezt a sorozatot, hogy össze nem tudnám számolni. Volt, hogy olvasni szerettem volna, meg volt olyan is, amikor olvastam. Egy szuper sorozatot fejeztem be, és most azért kicsit szomorú vagyok, hogy elolvastam, és vége. Ettől függetlenül nincs okom a kesergésre, Cassandra Clare ugyanis rengeteg árnyvadász könyvet írt már, még elolvashatom a novellasorozatokat, a Pokoli szerkezetek - trilógiát, valamint, ha jól tudom, decemberben érkezik a Lady Midnight magyarul, és még annak is lesz folytatása, ha minden igaz. Összegezve: én imádtam ezt a sorozatot, és mindenkinek csak ajánlani tudom. Igen, nagyon lassan olvastam el, de ezt így utólag visszagondolva nem is bánom, mivel eszméletlen sorozat volt. <3 Mivel sorozatról fogok értékelést/ajánlót írni, így nem fogom csatolni a fülszövegeket, viszont mutatok egy gyönyörűséges képet az új borítókról. (A kép forrása: http://media-addict.hu.)

Ez a sorozat számomra kicsit olyan volt, mint a Harry Potter. Különleges teremtményekről szólt, eléggé sokféle szereplő megfordult a könyvben (vámpírok, vérfarkasok, árnyvadászok, démonok, boszorkánymesterek, stb.) és volt mondanivalója a sorozatnak azonkívül, hogy szórakoztatott. Megismertem egy másik világot, ami felnőttesebb, mint a HP, komolyabb emberi problémákat is feldolgoz.

A sorozat egyik hatalmas erénye (szerintem), hogy eszméletlen hamar beindul a cselekmény. Már az első három fejezetben megtörténik szinte mindaz, amit a Csontváros hátborítóján olvashattok. Ez egyenlő azzal, hogy nagyon izgalmas is. Mindig történik valami, és mindig más szemszögéből. Persze, végig E/3-ban megy a történet, de egy fejezeten belül legalább négy szereplő akkori helyzetéről olvashatunk (ez inkább a későbbi részekre jellemző).

Amellett, hogy izgalmas, még vicces is. Ehhez sokat hozzájárul Simon, aki Clary (főszereplő) legjobb barátja gyerekkora óta. Amikor megtudtam először, hogy Simon Clary legjobb barátja, akkor húztam az orrom, és arra számítottam, hogy megint valami béna szerelmi háromszöggel akarják majd traktálni az olvasót, hát nem! Simon egyáltalán nem a féltékeny legjobb barát. Simon egy humoros, érzelmes, nem hisztizős karakter. Ő A KEDVENCEM. A Mennyei tűz városa végén ki is akadtam, és meg is hatódtam (erről majd a bejegyzés végén spoileresen fogok írni).

(Forrás: de.chronikenderunterwelt.wikia.com)

Egy másik kedvenc karakterem Luke, aki Clary édesanyjának egyik közeli barátja. Luke és Clary egészen jó viszonyt ápolnak, már-már ilyen apa-lánya viszonyt, Clarynek ugyanis édesapa nélkül kellett felnőnie. A Csontváros első pár fejezetében azt hittem, hogy Luke egy negatív, áruló karakter, pedig nem így van. Végig imádkoztam a sorozat olvasása közben, hogy nehogy kiderüljön róla, hogy áruló, vagy gonosz, mert azt valahogyan nem tudtam volna elviselni.

És ha már a karakterekről beszélünk, muszáj megemlítenem Magnus Bane-t. Először őrá is teljesen negatív személyként tekintettem, aztán megértettem mindent, és egészen megszerettem. Nagyon nehezemre esett úgy gondolni rá, mint egy tizenéves fiúra, és legalább harminc évesnek képzeltem el, és valahogy mindig volt bennem egy olyan érzés, hogy ő idősebb (mert persze idősebb is, hiszen az, ami...).

(Forrás:http://throne-of-feels.tumblr.com)

A kedvenc részeim a sorozatból a Hamuváros, az Üvegváros, a Bukott angyalok városa és a Mennyei tűz városa. Nagyon meglepett, amikor a 3. rész hátulján olvastam, hogy ez a zárókötet, egyrészt azért, mert már kijött még három rész, másrészt pedig nem is tudtam, hogy eredetileg csak három részesre tervezték, azaz egy trilógiának. Ennek ellenére nem volt erőltetett az Üvegváros-t követő kötetek cselekménye sem, kellettek is ezek a könyvek, a 3. rész egyszerűen hagyott maga után jópár kérdést, amire választ szeretett volna kapni az olvasó.

Végre egy olyan fantasy sorozat, amibe be van vonva az anya is! Nagyon örültem neki, mert egyszerűen ki nem állhatom, amikor a különleges képességű gyermek eltitkolja az anyja elől a dolgokat. Ebben a sorozatban kifejezetten hangsúly van ezeken a dolgokon. Bírtam Clary anyját, nagyon érdekes és különleges szereplő.

(Forrás: http://rebloggy.com)

Ennyi is lett volna ez a beszámoló azoknak, akik nem szeretnék elolvasni a spoileres részt.. Tanács: kerüljétek a spoilereket és olvassátok el a sorozatot, ha még nem tettétek. Ha kíváncsiak vagytok az Árnyvadász DIY bejegyzésemre, akkor azt IDE kattintva elolvashatjátok, és elkészíthetitek. ;)

SPOILER!

Hát, akkor, beszéljünk a Mennyei tűz városának végéről. Egészen pontosan arról a részről, amikor Simontól elveszik az emlékeit, és elfelejti Claryt, hogy valaha vámpír volt, meg az árnyvadászokat is. Amikor a démon Magnustól akarja elvenni a halhatatlanságát, akkor úgy gondoltam magamban, hogy ,,na azt már nem". Aztán jött Simon, mondta, hogy ő odaadja a halhatatlanságát. Oké - gondoltam magamban - Simon úgysem szerette igazán a vámpír létet, én pedig mondénként is nagyon bírtam, legyen így. És aztán jött, hogy a démon elveszi az emlékeit is, és amikor tényleg megtette, hát én szabályosan kiborultam! És egészen az epilógusig kellett várnom, hogy megoldódjon a probléma. Amikor pedig Simon megszólal, hogy sok mindent elfelejtett, de Claryt, a legjobb barátját nem, nekem potyogtak a könnyeim a meghatottságtól. Szeretem Simont, mondtam már? :D