Papp Dóra: Tükörlelkek 1. - értékelés
Tavaly jelent meg Papp Dóra Tükörlelkek című regénye, mely Orsi és Kriszti csöppet sem egyszerű középiskolai életét mutatja be. Már egy ideje terveztem elolvasni ezt a regényt, és most, hogy hamarosan megjelenik a Tükörlelkek folytatása, aktuálisnak éreztem az olvasását.
Kriszti és Orsi nem is lehetnének különbözőbbek.
A végzős Péterfi Krisztina mintadiák. Színötös mindenből, illemtudó, népszerű lány, a szülei szeme fénye. Legalábbis kívülről ez látszik. Olyan titkai és gondolatai vannak, amelyeket még önmagának sem mer bevallani, nemhogy a szüleinek vagy a környezetében bárkinek is. De, mint tudjuk, a titkok egyfolytában azért küzdenek, hogy előbb-utóbb felszínre kerülhessenek…
Fekete Orsolyát úgy becézik: Tragédia. Ő az a lány, aki a saját rettenetes, kibírhatatlan stílusába és az üvöltő metálzenébe menekül a problémái elől. A lány, akinek mindenki ismeri a titkát, de a teljes igazságot csak ő és a legjobb barátja, Eszter tudja. A lány, aki verekszik, cigizik, káromkodik, és úgy általában háborúban áll az egész világgal, és aki hosszú évek óta küszködik az egyszerű emberi kapcsolatokkal. De ez változhat, csak kell valaki, aki segít neki ebben…
Ha már unjátok a hagyományos gimis regényeket, akkor vegyétek a kezetekbe ezt a regényt, mert nem egy tipikus középiskolai történetről van szó. A fülszöveg alapján kiderül annyi a regényről, hogy Kriszti végzős kitűnő tanuló, ő a polgármester lánya, és a nevelőszülei nagyon szigorúan bánnak vele. Orsinak is elég hányatott családi élete van, a lány eléggé balhés, verekszik, kötözködik, cigarettázik. Egy tükörnaplót olvashatunk az iskolai életükről, a barátaikról és a szerelmeikről. A feszültség hatalmas - mind a két lány között, mind az egész regényben.
Mindkét lányt meg tudtam érteni, viszont Orsit sokkal jobban kedveltem. Keményebb volt, szívósabb, mint Kriszti, és sokkal komolyabb problémákkal is kellett szembenéznie. A regény ugyanis rengeteg kamasz problémát feldolgoz, például a bulimiát, az első komolyabb szerelmet, a szülőkkel való kapcsolatot. Nem megy bele részletekbe menően, csak annyira van róla szó, amennyire az a történet megértéséhez szükséges.
(Forrás: moly.hu)
Az egyik legérdekesebb és legfurább karakter szerintem Paul volt, az amerikai angoltanár, aki Orsit tanította. Az egész regény alatt azon izgultam, hogy mi lesz Paullal. Ugyanis a tanár megkérdőjelezhető kapcsolatba került Orsival, de néhány érzelmesebb, elgondolkodtatóbb jeleneten kívül nem sok olyan dolog történt, amely alapján kiderülne valami konkrétabb is az ő viszonyukról. Pault egyszerre utáltam és szerettem az okosságai miatt. Nem értettem őt teljesen, képes voltam többnyire Orsi szemével látni a férfit.
Féltem a végétől, tartottam attól, hogy hatalmas függővég vár majd rám. Persze, nem kellene annyira aggódnom, hiszen pár hét múlva itt a második rész, de akkor is... Csak annyira volt olyan szempontból durva a vége, hogy várjam a következő regényt, de azért ne kaparjam a falat. Kíváncsian várom, hogyan rendezi majd Orsi az ügyeit, és hol fog tovább tanulni Kriszti. A szülők, a fiúk, az osztálytársak, Paul... Ők mind egy csomó kérdést hagytak megválaszolatlanul maguk után, amelyekre szeretnék választ kapni. Összességében tetszett a Tükörlelkek, igazán mai, reális képet ad a gimnáziumi életről. Azért tetszik igazán, mert semmi nincsen megjátszva, sem túlreagálva, csak annyira, amennyire az még valóságos, és regénnyé teszi a regényt.
(Forrás: www.imgrum.net)
