Jennifer Salvato Doktorski: Lángra lobbant nyár - értékelés
Idén nyáron jelent meg magyarul Jennifer Salvato Doktorski írónő Lángra lobbant nyár című könyve, amit még a nyáron szerettem volna elolvasni, és mint láthatjátok, sikerült is. Azt hiszem, ez a legnyáriasabb könyv, amit idáig olvastam, ebben aztán minden volt: humor, nevetés, sírás, szerelem, csók, tűz és fiatalok. Újabb LOL-könyvbe szerettem bele.
Hűtlen pasi, véletlenül felgyújtott kocsi, ideiglenes távoltartási határozat… elég sűrűn indul Rosie nyara. A szülei szeretnék, ha a lányuk legalább a bírósági meghallgatásig nem keveredne semmi zűrbe, ezért egyhetes autóútra küldik − az ország túlsó felébe − felelősségteljes barátok kíséretében. Rosie-nak persze semmi kedve az egészhez, egyrészt, mert rendbe akarja hozni a dolgokat az exével, másrészt kizárt, hogy ennyi időt kibír összezárva három totál kocka sráccal (akkor sem, ha egyiküknek piszkosul szexi a csomagolása). Vagy mégis? Talán csak a béna countryzene és az Ufómúzeum ment az agyára, de valahol félúton Elvis otthona és a Grand Canyon között Rosie kezdi egész más színben látni a történteket. Meg a kockacsapatot. Egy kocsi sokféleképpen lángra lobbanhat…
Már egy ideje követem a LOL Facebook oldalát, ami folyamatosan pörög, és szinte minden évszakra jut kettő új könyvmegjelenés. A Lángra lobbant nyárra is ott figyeltem föl, egyrészt a gyönyörű borítója miatt, másrészt pedig a címe és annak története miatt.
Rosie-t nyár elején megcsalta a barátja, ezért a lány bosszút akar állni a srácon, alágyújt a kocsijának (innen a cím: Lángra lobbant nyár). Ez természetesen súlyos következményekkel járt, főszereplőnk távoltartási határozatot kapott, s hogy ne keveredjen több galibába, a barátai elviszik egy egyhetes autóútra.
A Veled minden hely ragyogó óta megkedveltem azokat a könyveket, melyek Amerika azon nevezetességeit mutatják be, amelyeket nem ismerhet mindenki. Meglepetésként ért a nashville-i country múzeum a különleges kinézetével, Dollywood, a személyes kedvencem és az Ufómúzeumot is érdekesnek találom, attól függetlenül, hogy nem igazán érdekel a téma.
Rosie egy jól megalkotott karakter, izgalmas személyiséggel. Volt humora, volt stílusa, és legutolsó sorban, a családját is bírtam, egytől egyig jófej banda volt. A lány haverjai is eszméletlen beszólásokkal látták el főhősnőnket, sokszor már sírva nevettem, ami nálam eléggé ritka, hogy így nevessek egy regényen. Hogyan is fogalmazzak...? Tényleg LOL volt!
(Forrás: kochamleonetteforever.blogspot.com)
Végre egy könyv, ahol a rivális, nem riválisként tűnik fel! És hogy mit hordok én itt össze? Nos, a helyzet az, hogy Avery, Logan "szerelme" abszolút kedves lány, ráadásul összebarátkozik Rosie-val. Nincsen ellenségeskedés, sem irritáló cicaharcok. Avery értelmes, okos lány, ami, valljuk be, elég ritka, ha "olyan" vetélytársakról beszélünk.
Bármennyire is odavoltam a regényért, a cselekményért és a szereplőkért, volt egy karakter, aki egy parányit idegesített. Ő pedig Matty. Sokszor már a hajamat téptem, annyit fontoskodott. Ja, és aztán szépen bekúszott az a bizonyos "szerelmi háromszög"-affér... Szerencsére aztán rendezve lettek Matty és Rosie dolgai, mindenesetre akkor is örültem volna, ha ez a szál nincs. (De az is lehet, hogy már túl sok ilyen "szerelmi háromszöges" regényt olvastam, és azért akasztott ki a mostani...)
A regény vége hirtelen ér véget, legalábbis én így éreztem. Még örültem volna néhány Rosie-Logan résznek, ugyanis elég bizonytalan maradt ez a része a cselekménynek. Kíváncsi voltam, mi lesz velük, hogyan alakul majd a kapcsolatuk ezek után.
Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik kedvelik a rövid terjedelmű, szerelmes YA-történeteket, és a LOL-könyveket. Szerintem kiváló olvasmány így nyár végére, nosztalgiázhatunk a regény fölött az idei nyarunkról egy eperfagyi társaságában.
És a legvégére néhány idézet, csakhogy kedvet kapjatok...
,,– Logan! Egy hölgyet sosem szabad a SAT-pontjairól faggatni.
– Nem is egy hölgyet kérdeztem. Hanem Rosie-t.
– Hát ez nagyon eredeti volt, Logan, gratulálok – vágok vissza epésen. – Az alsó tagozatos vicceknél nincs is humorosabb."
,,– Mégis mi vagyok én?
– Egy kétméteres üzenetrögzítő.
– Ott a pont – ismerte el Spencer.
– Ugye, hogy ugye?"
,,– Van valami, amit látni szeretnél, Rosie? – fordult hozzám Matty.
– Nem tudom. Nem igazán volt időm ezen gondolkodni.
– Hát ja, az expasid ellen szervezett bosszúhadjárat elég időigényes lehet – szólt be Logan."
És így leges legutoljára meg kell említenem valami nagyon fontosat, aminek semmi köze a Lángra lobbant nyárhoz, viszont engem ez a hír már tegnap óta lázban tart. Igen, Leiner Laura megmutatta a legújabb Bexi-könyv borítóját, és elárulta a címét is. A borító pedig lenyűgöző. Nézzétek csak!
