Soman Chainani: Jók és Rosszak Iskolája
FÜLSZÖVEG
Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.
Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.
Ezt a könyvet már NAGYON NAGYON NAGYON NAGYON régen el szerettem volna már olvasni. Születésnapomra kaptam meg sok másik könyvvel együtt, és ezt olvastam el legutoljára. Ennek semmi különösebb oka nem volt, egyszerűen így sikerült.
A könyv sok meglepetést okozott. Most nem a vastagságáról (több, mint 500 oldal!), vagy a meseszép illusztrációkról beszélek, hanem a cselekményről.
Kezdjük a meglepetés-lavina elején! Teljesen más elképzelésem volt arról, hogyan kerülnek be a lányok ebbe az iskolába, mint amit a könyv leírt. Az első két mondat elolvasása után rájöttem, hogy ez a mese (mert igen, ez egy mese) nagyon is ijesztő tud lenni. Jó, persze, nem horror, de vannak benne nagyon is hátborzongató részek, amik kifejezetten tetszenek.
A következő ,,heh?" akkor volt, amikor a lányok megérkeztek a Jók és Rosszak Iskolájába. Ugyanúgy meghökkentem, mint Sophie, amikor Agatha a Jókhoz, Sophie pedig a Rosszakhoz került. Természetesen megértettem, mi volt ennek az oka.
Sophie kedvesnek tűnik. Tűnik. :D Az igazat megvallva, az elején nagyon idegesítően viselkedett, de az iskolás fejezetekben megkedveltem, mégha nem is aranyszívű lány. Agathat az elején kedveltem, viszont a Jók Iskolájában már nem nyerte el a viselkedése a tetszésemet.
És, mint minden tündérmesében, itt is megjelenik a szőke lovag, Tedros. Őt pedig szerettem is, meg nem is.
A cselekmény nagyon lassan indul be, a Mesetlonos résztől kezdve viszont lehetetlen letenni. (A Mesetlon amúgy hasonló, mint az Éhezők Viadala, csak nem annyira kemény.)
Sokat gondolkodtam azon, hogy ha megjelenik a folytatása, elolvassam-e a következő részeket. Olvasás közben úgy álltam hozzá, hogy nem kell a folytatás, elolvasom az első kötetet, és ennyi. De a végén úgy belelendültem az olvasásba, hogy természetes volt, hogy a második rész is felkerül a kívánság listámra, és várni fogom a megjelenését.
Én ajánlom mindenkinek. Szerintem humoros, elgondolkodtató, kedves, szívhez szóló.
Jó olvasást! <3
Hannee
