Veronica Roth: A hűséges - értékelés
Idén készült mozifilm a Beavatott-trilógia harmadik részének első feléből. Körülbelül A lázadó felénél járhattam az olvasásnál, amikor megérkeztek arról az információk, hogy nem lesz negyedik Beavatott film. Szóval, mostanában nálam elég felkapott volt Veronica Roth és a regényei, így ma a trilógia utolsó részéről, A hűségesről írom le a véleményemet.
FÜLSZÖVEG:
Darabjaira hullott a csoportokra épülő társadalom, amelyben Tris Prior hitt korábban: erőszakos cselekmények és hatalmi harcok vezettek a széteséséhez, a túlélők veszteségek és árulások sebeit hordozzák. Tris ezért aztán él a felkínált lehetőséggel, hogy feltérképezze a város általa ismert határain túli világot. Hátha ott, a kerítésen túl megadatik neki és Tobiasnak, hogy elkezdjék egyszerű, közös életüket, amelyet nem terhelnek szövevényes hazugságok, érdek-összefonódások és fájdalmas emlékek.
Az új világ azonban félelmetesebbnek bizonyul, mint amelyet Tris maga mögött hagyott. A korábbi felismerések értelmüket veszítik, veszélyes új igazságok formálják át az embereket, akiket szeretett. Trisnek ismét meg kell vívnia a maga csatáját, hogy megérthesse a bonyolult emberi természetet és önmagát: képtelennél képtelenebb döntéseket kell hoznia a bátorság, a hűség, az áldozatkészség és a szeretet próbatételei során.
A cselekmény leges legelején ugyanaz volt a problémám, amit a trilógia előző részeinél is problémának találtam: a világvége-hangulat. Úgy vagyok ezekkel a disztópiákkal, hogy érdekelnek, viszont az ilyen háborús, "darabjaira hullt a világ" részeket annyira nem kedvelem. Amikor viszont beindultak az események, magával ragadott az egész, és kíváncsian vártam, hogy mi sül ki ebből az egészből. Illetve, tudtam a nagyon is spoileres végét, viszont reménykedtem abban, hogy talán csak félreértettem valamit, és nem is úgy lesz...
Négyes családjától én teljesen kiborultam. Az édesanyjától főleg, Marcussal nem is volt bajom, amíg nem olvastam a Négyes névre hallgató kiegészítő kötetet. (De ez egy másik bejegyzés.) A végén aztán rendeződtek a dolgok, viszont nem találtam igazinak, hogy köteteken keresztül Négyes rosszban volt a szüleivel, és ennek a legvégén kell megváltoznia.
(Forrás:youarebeautifulllll.blogspot.com)
Ha nem láttam volna A hűséges film-előzetesét, akkor nagyon meglepett volna az IGAZSÁG. No, igen. Hazugságban éltünk: a szereplők is és én is. Annyi dolog derült ki ebből a kötetből, hogy újra kellett gondolnom az egész trilógiát, és újra is kellett értelmeznem. Bár nekem már nem volt új ez a csavar, mégiscsak többet mondott a többszáz oldalas könyv a három perces előzetesnél.
Miután már kiakadtam egyszer ebben a bejegyzésben Négyes anyjára, következzen újabb két női szereplő, akik kicsit kihoztak a sodromból, még akkor is, ha az egyik már meghalt. Az egyik Juanita. Az eddigi két kötetben Trisnek nem akadt vetélytársa, ami a szerelmi ügyeit illeti... A hűségesben megismerkedünk Juanitával, aki ha nem is sokáig, de két-három fejezeten keresztül nagyon idegesítő, ahogyan Négyessel flörtölnek. A másik nőszemély, akitől eldobtam az agyam, az Tris édesanyja. Olyan dolgok derültek ki róla, amelyekre nem is gondoltam volna. Jó, éreztem, hogy titkol valamit, de ezt??
A vége könnyekig meghatott. Kegyetlenség lenne kijelenteni azt, hogy jó vége lett a történetnek, így inkább úgy fogalmazok, hogy egyik főhősünk sorsa sem vált rosszá. (Remélem, érződik, hogy mennyire nem szeretnék spoilerezni. :D)
Még tanulság is van Veronica Roth trilógiájában. Lehet, hogy az egyik társadalomban hibásnak titulálnak és üldöznek érte, ám egy másik társadalomban te vagy a tökéletes. A genetika nem minden, attól még lehet jó ember valaki, hogy "rossz" génekkel rendelkezik. Valami ilyesmi mondanivalója van a Beavatott-trilógiának, és mindez szerintem nagyon szép.
(Forrás:beranna232.blogspot.com)
Összességében ez a háborúzás nem nyerte el a tetszésemet, viszont a vége még új volt számomra. A legtöbb "hősös" történetben a főszereplők sorsa máshogyan alakul, mint itt. Egyedinek tartom az írónő ezen húzását.
A trilógiát tizenhat éven felülieknek ajánlom, azon belül is azoknak, akik kedvelik a disztópikus világokat és szeretik a sok-sok háborút. Akik kedvelik a romantikus szálat, de mégsem rajonganak a nagyon nyálas sztorikért, akkor ők is felüthetik ezt a könyvet.
