Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem
Egy könyv, amiért több könyvesboltot is átkutattam. Egy könyv, aminek ha toldalékolni akarod a címét, vagy mondatba foglalni, hülyén hangzik. Egy könyv, amit már ezer éve el szerettem volna olvasni. Egy könyv, ami nagyon cuki volt... Ez pedig A fiúknak, akiket valaha szerettem.
FÜLSZÖVEG:
Írás közben egy csöppet sem fogom vissza magam. Úgy fogalmazok, mintha ő soha nem olvasná el. Merthogy nem is olvassa. Minden egyes titkos gondolatomat, gondos megfigyelésemet, mindent, amit eltettem magamban, belesűrítem egy levélbe. Amikor megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a pávakék kalapdobozba.
Ezek nem szerelmes levelek a szó legszorosabb értelmében. Akkor íródnak, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem emészt többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni reggel a gabonapelyhet, hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem neki éneklem. Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés. Megszabadítanak. Legalábbis azt kéne tenniük.
Még mielőtt belekezdenék az értékelésbe, el kell, hogy mondjam, hogy imádom a vörös pöttyös könyveket! Erre a könyvre úgy találtam rá, hogy a vörös pöttyösök között keresgéltem. Azonnal megtetszett a rövid tartalom (ami egyben könyvrészlet is), és tudtam, hogy ennek a várólistámon van a helye. Amikor felfedeztem ezt a könyvet, február lehetett, de csak most, májusban sikerült elolvasnom.
Amikor legelőször elolvastam a címét, meg a hátborítóján lévő szöveget, arra következtettem, hogy ez a könyv ilyen szerelmibánatos, depis sztorikkal lesz tele. A csaj kifejti a leveleiben a szerelmi életét, az összes pasit, akivel valaha randizott, mint a Tizenhárom okom volt...-ban. Megint hatalmasat tévedtem, ugyanis ez a könyv a csaj szerelmi életéről szól, de nagyon vidám, nagyon pozitív. Ez az a "cuki" könyv, amit képtelen vagy letenni.
A történet főhőse(i) nagyon érdekes karakterek már első ,,ránézésre" is, merthogy a főhősnő, Lara Jean és két testvére (a nővére, Margot és a húga, Kitty) koreaiak. Ha figyelmesebben megnézzük a borítón található lányt, lerí róla, hogy koreai. A lányoknak meghalt az édesanyja, így az édesapjukkal élnek. Rendkívül gyönyörű, szavakkal megfogalmazhatatlan kapcsolat van a testvérek között, és a testvérek és az apa között. Mindenkinek megvan a maga szerepe. Anya hiányában a nővér főz, a középső testvér besegít, a legkisebb meg élvezi, hogy kiszolgálják. Mindezek ellenére nagyon szeretik egymást, túl szép a kapcsolatuk. Az apáról nem sok minden derül ki, de annyit elmondhatok róla, hogy jófej. ;)
A lánytestvérek megbeszélik egymással a fiús ügyeiket is. És itt jön a képbe Josh, Margot barátja. Nos, én Josht nem kedveltem túlságosan, valamint Margot sem lett a kedvenc szereplőm. Josh a család jó barátja: ha kell, fuvarozza a legkisebbet, Kittyt, ha kell, kimenti főhősnőnket a bajból és mindig ott van mindenhol. Kedves fiú, de néha már túl sok volt belőle, és talán pont ezért nem szerettem igazán.
Peter, a srác, akivel főhősnőnk kavart, kísértetiesen hasonlított a Bexi-sorozat Nagy Márkjára. Ugyanaz a beképzelt srác, akit a kezdetek kezdetén utálsz, majd megszeretsz. Már a neve is jól hangzik: Peter Kavinsky. Bár sokat szerepelt, én mégis el tudtam volna fogadni több peteres jelenetet. Nagyon aranyos srác. <3
Ezt a könyvet minden lánynak nagyon ajánlom, mert aranyos, sok benne a pasi. Ajánlom még azoknak, akik szeretik az olyan történeteket, amikben hangsúlyt fektetnek a testvéri viszonyra. A Song-lányok nagyon aranyosak együtt, habár néha úgy ki tudtam tőlük borulni, mint a saját testvéreimtől.
