Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben - értékelés
2010-ben jelent meg, hozzám mégis hat évvel később jutott el Ugron Zsolna regénye Annáról, a rokonságáról és természetesen Erdélyről, azaz az Úrilányok Erdélyben. A moly.hu-n figyeltem fel erre a könyvre, nem is akárhol, hanem a szerencsesütimben. Egy fantasztikus egy-két mondatos idézet volt a könyvből, amivel eléggé egyetértettem, tehát hamar a várólistámra került ez a könyv (is). Annak ellenére, hogy ez a könyv nagyon a komfortzónámon kívülre esik (ha már elolvastatok tőlem legalább két könyvajánlót, akkor tudhatjátok, hogy én az ifjúsági irodalmat és a YA-regényeket részesítem előnyben), nem vagyok rossz véleménnyel róla.
Ugron Zsolna első regénye valóságos utazás báltermeken és mosókonyhákon, palotákon és romokon, szövevényes rokoni kapcsolatokon és egy sodró szerelmen át a pesti nyüzsgésből a Kárpátok lábához – majdnem az Üveghegyen túlra.
Anna irigylésre méltó életet él Budapesten: tökéletes férfi, érdekes tévés munka, sok utazás, nagy társasági élet, ragaszkodó barátok. Ám egy nap különc bécsi nagynénje és egy megrázó találkozás rádöbbenti, hogy szép üvegburája alatt már alig kap levegőt. Útkeresése közben rátalál örökségére – és egy kis erdélyi faluban a mindent felülíró szerelemmel együtt önmagára is. Pillanatképek az erdélyi arisztokrácia elsüllyedt világából, és kései utódaik nem mindennapi hétköznapjaiból.
Gyakorlatilag semmit nem tudtam erről a regényről, a Molyon elolvastam pár véleményt, melyek eléggé megosztóak voltak, így maradt a fülszöveg, amibe egyből beleszerettem (nem a fenti fülszöveget olvastam egyébként), mert tetszettek a főszereplők nevei, és érdekesnek találtam Anna munkáját. Ezekben a dolgokban nem is csalódtam, nagyjából ugyanazt kaptam, mint amit a fülszöveg tartalmazott.
A főszereplőkről a következőket tudom elmondani: Annát nem kedveltem igazán, Gábor karakterével viszont meg voltam elégedve. Annáról igazából nem is írnék olyan sok mindent, inkább Gábort kezdeném kivesézni. Gábor Anna sokad unokatestvére, nem ismerték idáig egymást. Gábor Németországban és Angliában is élt egy ideig, külföldi rokonai vannak, szóval van egy kis akcentusa, ami szerintem nagyon aranyos. Kicsit kötekedős, kicsit beképzelt, de összességében jófej. Több Anna-Gábor jelenetre lett volna szükségem, főleg Gábor stílusa miatt.
A családi összejöveteleket nagyon szerettem olvasni, a kedvencem Ízi néni volt. (Természetesen csak Gábor után. :D) Sok történelmi dolgot tartalmazott a regény, szóval ha kedveled a törit, és az anekdotákat, akkor ajánlatos elolvasnod ezt a regényt. Ha viszont nem vagy nagy barátja ezeknek a dolgoknak, nyugi, akkor sem kell elszaladni, mert nem csak ezekről szól a könyv.
Ami még a regénnyel kapcsolatban fontos, hogy rövid terjedelmű, és gyönyörű. Inkább az idősebb korosztálynak ajánlom ezt a regényt. A nagy YA-fanoknak nem ajánlom, illetve, ha a komfortzónátokat szeretnétek feszegetni, akkor ez a könyv megfelelő erre a célra.
