Jeanne Ryan: Idegpálya ~ értékelés másképpen
Fülszöveg:
Amikor a kissé visszahúzódó Vee egyszer csak belecsöppen egy interneten követhető bátorságpróba-játékba, hirtelen azzal szembesül, hogy a névtelen irányítók mindent tudnak róla. Olyan nyereményekkel kecsegtetik, melyek után az EzVagyokÉn oldalán vágyakozott, majd a számára tökéletes pasival, a dögös Iannel szervezik egy csapatba. Először jó mókának tűnik a dolog – a rajongók buzdítására egyre kockázatosabb feladatokat hajtanak végre, egyre értékesebb jutalmakért. De az események komoly fordulatot vesznek, amikor öt másik játékossal egyetemben egy titkos helyszínre irányítják őket, ahol a fődíjért kell harcba szállniuk, s a mindent vagy semmit játékban már az életük a tét.
Jeanne Ryan első regénye izgalmas thriller, egyszerűen letehetetlen olvasmány.
A Nerve vagy Idegpálya idén szeptemberben jelent meg, és az egyik Back to school bejegyzésemben meg is említettem, mennyire kíváncsi vagyok erre a regényre. Az Éhezők Viadala óta mániákusan kutatok az efféle fura versenyekről szóló könyvek után. Az Idegpálya is tulajdonképpen egy komoly versenyről szól, ami eléggé elgondolkodtat, és pár napig nem hagy nyugodni. A könyv rövid terjedelme, a szereplők közötti konfliktus és az izgalmas jelenetek miatt olvastatja magát, tulajdonképpen letehetetlen. Rengeteg gondolatom van Ryan regényéről, és hirtelen nem is tudom, hogyan fűzzem egybe ezeket, ezért most néhány random, határozottan spoiler-mentes tényt olvashattok arról, hogyan is tetszett nekem ez a könyv.
1. A színházas-szál nagyon bejött, akárcsak a rengeteg színdarab címmel egybekötött megállapítás.
2. Sokan panaszkodnak arra, hogy Vee mennyire nyavalygós. Bár főhősnőnk nem egy Katniss Everdeen, szerintem egészen elviselhető és jófej.
3. Szerintem eléggé elgondolkodtató, hogy mi teljesítenénk-e ezeket a küldetéseket a mesébe illő jutalmakért. Ez egy olyan kérdés, amelyre nem lehet azonnal egyértelmű választ adni.
4. A szereplőknek csak a keresztnevét ismerjük meg, mintha az csak egy szimpla "játékos név" lenne.
5. Ian-t szerettem volna jobban megismerni, többet megtudni a múltjáról. Ian tudott okos és vicces is lenni egyszerre, pont olyan volt a srác, mint maga az egész történet. Egyébként túlságosan hamar találtak egymásra Vee-vel, és túl rövid volt ez a regény a szerelmük kibontakozásához.
6. A regény "lezárása" az egyik legijesztőbb jelenet. Elsőre fel sem fogtam, hogy mi az ábra, vagy hogy ilyen létezik egyáltalán. Aztán gyorsan leestek a dolgok, és én így innen szeretnék gratulálni Jeanne Ryan-nek ezért az ütős (egyben borzalmas!) befejezésért!
7. A filmelőzetesben látható kihívások nem szerepeltek a könyvben, és pontosan ezért leszek kíváncsi a filmre. (Igen, lesz belőle külön bejegyzés.)
8. Korszerű és nagyon modern. Napjaink problémáit dolgozza fel. Helyet kapnak a kapcsolatokat érintő gondok, a lánybarátságok gondjai, és bizony elég nagy szerepet kap a virtuális világ, az, hogy semmi nem marad igazán titokban, és ami egyszer felkerül a világhálóra, azt onnan már nem lehet leszedni többé.
9. A karakterek teljesen különböznek egymástól, és ha néha mégis találkozunk egy-egy "sablonosabb szereplővel", ebben a regényben nincs két egyforma ember.
10. Mint minden ilyen témájú regényben, itt is van egy "áruló", és azt kell, hogy mondjam, a Pánik elolvasása után nem lepett meg a személye, sőt, vártam ezt a fordulatot.
+1. Végre egy akciódús regény béna szerelmi háromszög nélkül! (Bár, ha nagyon keressük, akkor találhatunk egy nagyon kicsit.)
