A könyv, amiről ma beszélni fogok, a London vámpírjai, egy bíbor pöttyös könyv. Eredetileg ez egy sorozat, de ha jól tudom, ez az egyetlen olyan része, amit lefordítottak magyarra. Ez a könyv már három-négy éve a könyvespolcomon csücsül, és várja, hogy kézbe vegyem és elolvassam, erre viszont egészen múlt hétig nem került sor. Igaz, ezer éve megvan a könyv, mégis határozottan emlékszem arra, hogy a borítója baromira megfogott. Ez a vörös-fekete szerintem fantasztikus kombináció. A másik, hogy London, a harmadik pedig, hogy vámpírok. Ezt a három dolgot külön-külön is szeretem, de ha összedobják, akkor már csak jó lehet, nem igaz?

Szóval levettem a polcomról ezt a könyvet, és elolvastam a prológusát. Hát, az nekem nagyon bejött! Komolyan, annyira megfogott, hogy már akkor tudtam, hogy végig fogom olvasni ezt a könyvet.

Nagyon érdekes volt az egész, ugyanis a történet - ha úgy vesszük - elég komoly volt, mégis tizenéves lányok játszották benne a főszerepet. Amber és Luna (a könyvborítón balról jobbra haladva ilyen sorrendben látod őket) két vámpír lány, Amber az idősebb és Luna a fiatalabb. A történet kezdete szerintem elég ijesztő, pontosan azért, mert kislányokról van szó. Igazából ez a tényező teszi furcsává és egyedivé ezt a történetet.

A könyvben rengeteg név jelenik meg, szerintem kellő koncentráció és odafigyelés kell ahhoz, hogy tényleg megértsük ezt a történetet. Viszont olyan titkok és rejtélyek vannak, amikre kíváncsiak vagyunk, ettől lendületesebb lesz a történet és letehetetlen a regény.

Nagyon tetszett az újabb vámpír elmélet is. Nem árulom el, hogy mi is ez pontosan. Igazából a vámpírrá válásról szól. Merőben más tulajdonságai vannak az itteni vámpíroknak, mint más történetekben.

Ami szerintem nagyon szuper volt még, az az, hogy Sherlock Holmes és Watson is szerepelt Colin regényében. Watson esete miatt kicsit dühös vagyok, nem értek ezzel teljesen egyet. Ám az ötlet, hogy a híres nyomozópárost belekeverjék a sztoriba, fantasztikus!

Báthory Erzsébetről ezidáig még nem is hallottam. A könyvben viszont megjelenik ő is valamilyen (khm, elég morbid) formában. Utána is néztem, hogy ki ő pontosan, mit lehet tudni az életéről, stb. Mindig felcsillan a szemem, ha valami magyar nevet találok egy külföldi könyvben. És hát, a ,,London vámpírjai"-ban van bőven magyar név. ;D

A véleményem kifejtése során leírtam párszor, hogy voltak benne furcsa és morbid részek is. Ezzel kapcsolatban pedig a korhatárról fogok írni pár mondatban. Tizenkét éves kortól ajánlják a könyvet, viszont én legalább 15-től ajánlanám. Vannak kissé ijesztő jelenetek ugyanis. Főként, hogy a legtöbb ilyen hirtelen jön, és az nagyon rémisztő tud lenni. Ennek ellenére, ez a könyv így jó, csak nem gyerekeknek, hanem egy idősebb korosztálynak.