Igen, megint elolvastam egy könyvsorozatot, ami a címből, illetve a fülszövegből is látható volt. Az első rész fülszövegét szúrtam be nektek, mivel így logikus, valamint hosszú idő lenne átmásolni az összes kötet fülszövegét, és még spoileres is lenne. És akkor térjünk rá a lényegre! ;)

Eredetileg ez a könyvsorozat nem szerepelt a várólistámon. Tudtam erről a sorozatról, hogy miről szól kábé, de ennyi elég is volt belőle. Nem keltette fel túlságosan az érdeklődésemet. Aztán összeakadtam egy véletlennek köszönhetően Fitzpatrick sorozatával, és úgy döntöttem, hogy beleolvasok, ha nem jön be, majd leteszem. Kikértem egy ismerősöm véleményét, aki már olvasta ezeket a regényeket, neki nagyon tetszett. Blogokon is utánaolvastam, ott már azért voltak eltérő vélemények, de eléggé meggyőzött mindez, hogy belekezdjek az olvasásba.

Amitől kicsit tartottam, az a félelmetesség, mennyire lesz sötét hangulatú a könyv, mennyire lesznek ijesztőek a jelenetek. Igazából voltak benne hátborzongató dolgok, de ez a sorozat így jó, ezt a témát nem lehet máshogy. Nem ijesztőbb szerintem, mint a Luxen-sorozat. A 16-os korhatár szükséges, de amúgy nem kell tőle megijedni.

Még el kell mondanom, hogy a Csitt, csitt-sorozat letehetetlen, egy hét alatt elolvastam az egészet, kivéve a prológust, amit már előtte elolvastam.

És ha már itt tartunk a prológusnál, bele is kezdek a konkrétumokba. A prológus eszméletlenül tetszett. Meggyőzött arról, hogy nekem kell ez a könyv, én kíváncsi vagyok a folytatására, ez a bukott angyalos téma érdekel engem. Véleményem szerint egy jó prológus egy jó könyv kezdete, és a Csitt-csitt nagyon érdekesen kezdődött, és itt az ,,érdekes" jelző pozitív tulajdonságra utal. :)

Jöjjenek is a szereplők! Vee-vel, főhősnőnk (Nora) legjobb barátnőjével kezdeném, mivel ő volt az a szereplő, akit legelőször szimpatikusnak találtam Fitzpatrick sorozatában. Vee egy vidám, vicces lány, tipikus barátnő. Igazából teljesen kiakadtam volna, ha nem avatták volna be ebbe a sztoriba, hiszen mégis csak egy legjobb barátnő. Meglepett volna, ha nem olvastam volna el egy spoilert Vee életéről, így aztán csak vártam, hogy hogyan fog kiderülni ez a bizonyos dolog. (Bocsi a rizsázásért, de nem szeretném lelőni a poént.)

Folt a férfi főhős. Nem árulok el nagy titkot, hogy összejön majd Norával, kavarnak, satöbbi. Már a fülszöveget olvasva is néztem, hogy milyen név az, hogy FOLT? Most komolyan, egy bukott angyalnak egy ilyen név... Aztán megint rájöttem, hogy nem kellett volna borító alapján elítélni a dolgot, ugyanis a könyvben minden apró részlet kiderül Folt nevével, becenevének eredetével kapcsolatban, és szuperül tálalja őket az írónő. Foltról nincs több mondanivalóm. Nagyon szerettem a karakterét. <3

Van egy karakter, akiben óriásit csalódtam. Nem mondanám ki a nevét, annyit viszont elárulok, hogy R-rel kezdődik a neve, és utálom. Jó arcnak gondoltam, egy vicces srácnak, aki jó haver, rendes, kedves a lányokhoz... Nagyon sajnálom Foltot és Vee-t is... :(

Vannak viszont olyan szereplők, akik csak úgy ,,felszívódtak". Például az első kötetben szerepelt Elliot, aki nem volt éppen egy pozitív szereplő, nem is gond, hogy kiiktatták, csak érdekelne, hogy mi történt vele. Ezenkívül Nora anyjára is kíváncsi lennék, hogy mi lett vele a negyedik rész végére, viszont róla sem említ sokat a könyv. Örültem volna, ha őt is beavatják a történetbe, mégiscsak Nora anyja, és hát elég közel került ehhez a misztikus világhoz...

És még van egy olyan szereplője a sorozatnak, akiben egyáltalán nem csalódtam, ő pedig Basso nyomozó. Tényleg nem tett semmi olyat, amit nem kellett volna tennie. Már a legeslegelső pillanatokban gyanítottam, hogy ő is AZ. Amikor Nora emlegette a két fekete szemét, ami olyan, mint Folté. Nem is értem, miért csak az utolsó oldalakon derül ki a dolog. Viszont nagyon szép módon történik ez az egész. Basso a kedvenc karakterem mind közül.

Amennyire elvarázsolt az első rész prológusa, a Crescendoé és a  Silenecé annyira nem. A második rész (Crescendo) elején ki is buktam teljesen, hogy mit művel Nora és Folt. Bár a 2. rész elején kiakadtam, a kötet vége nagyon jó, nagyon érdekes és wow. És a függővég sem kicsi, szóval nem árt a közelben tartani a harmadik részt. ;)

Aztán a Silence eleje is. Komolyan, Norával miért kell ennek megtörténnie? Annyira bosszantó volt a kialakult szituáció, de legalább gyorsan megoldódott, és aztán többé-kevésbé boldogok és nyugodtak voltak, és én is az voltam. :D

A befejező kötet epilógusától nem pont ezt a történetet vártam, de így sem rossz. Csak nem így képzeltem el a dolgokat, de örülök Vee boldogságának.

Amiről még nem is beszéltem, pedig szerintem ez fontos, a címek. A CSITT, CSITT számomra egy nagyon fura, különös cím volt, ez eredetileg angolul úgy hangzik, hogy ,,Hush, Hush", ami, gyanítom, a szárnysuhogásra utalna. A Csitt, csitt a második kötetben hangzik el, úgy hiszem, hogy ez egy elég figyelemfelkeltő cím. A kedvenc címeim a Csitt, csitt és a Crescendo voltak.

Nekem ez volt a legelső bukott angyalos témájú könyvem, és el kell mondanom, hogy tetszik. Érdekes, izgalmas és kicsit félelmetes is. Körülbelül ki lehet következtetni, hogy mikor mi fog történni, de vannak benne óriási OMG-pillanatok, főleg, ha nem spoilerezik le előtte. Én igyekeztem minél kevesebbszer lelőni a poénokat, remélem, sikeres voltam ezen a téren. Mindenkinek ajánlom a Csitt, csitt sorozatot, leginkább a fantasy-kedvelőknek.